könyvajánló
Az eltűnt ütő nyomában

Pingpong, filozófia, humor és a 60-as évek. Kerekes Tamás új kötete.

Nemrégiben az interneten akadtam rá recenzióiról ismert szerzőtársunk, Kerekes Tamás (alias thomaskerekes1) kisregényére. Mint kiderült, a Könyvhéten nyomtatásban is megjelenik műve. Személyes hangú kötetében Tamás a 60-as évekre tekint vissza  iróniával és bölcs meglátással.
A poros kisvárost a váratlanul megerősödő asztalitenisz csapat rázza fel szendergéséből, egyszerre világbajnokok, a magyar asztalitenisz legjobbjai jelennek meg  Cegléden. Igaz ugyan, hogy Gergye tanár úr, a helyi pingpongélet filozófikus, rejtői kulcsfigurája, valamint a kaucsuklabda és a különféle ütőborítások fontos elemei a történetnek, ám legalább ilyen jelentőségűek az egyéb önéletrajzi vonatkozású anekdoták és pillanatképek, melyekből ismétcsak finom iróniával megrajzolva villan fel a 60-as évek vidéki Magyaroszágának és sportéletének egy-egy szelete.
A ceglédi pingpongélet és szabadidőközpont hatvanas évekbeli koronázatlan királya Gergye tanár úr volt. Akkor még nem találták fel a wellnest. Snowboard se volt, meg extrém sportok. De még peepshow se.

Úgy nézett ki, mint egy elnagyolt kubista kép, pedig expresszionista volt, a helyi általános iskolában rajzot tanított. A tanár úr a helyi, ám legelegánsabbnak számító, cukrászdában oktatta fiatal híveit. A felszolgálót Manyi néninek hívták, csalhatatlanul tudta, hogy ki a kiskorú. Azoknak csak gyenge konyakmeggyet szolgált fel. Attól még az elsőáldozók sem hagyták ott hitüket. A zongoránál tüskehajú, már akkor is idő férfi futtatta mélán ujjait a billentyűkön. Csapnivalóan zongorázott. Magyarország legrosszabb bárzongoristája volt, de az első pornósztár az országban. Még amatőrként…
Laza futamai közben kihasználva a glissandóakat, kinyúlt a zongorára tett konyakospohara felé.
Gergye tanár úr előadásai érintették azokat is, akik nem is pingpongoztak, de azokat is, akik nem is festettek.
Kiskorú hívők, a rajongók és szimpatizánsok, szorongtak délután Gergye tanár úr törzsasztalánál és figyelték a lassan emelkedő mutatóujjat.
Okos nőt szeretni pederasztának való gyönyörűség”– vallotta a tanár úr, mi pedig először láttuk, hogy valaki-ünnepség, vendégség nélkül, konyakot iszik és kedvesen elbeszélget nála fiatalabbakkal. Gergye tanár úr pingpongszakosztályában tehetséges fiúk és lányok püfölték a labdát. Közéjük tartozott a két Kudelich- Feri és Géza, ám a leghíresebb Lajos lett, ki Németországba ment és lett belőle aztán ténylegesen ismert fotós, kinek művészi életműve megkerülhetetlenné vált, viszont nem pingpongozott.
Gergye tanár úr úrfelmutatással egybekötött taktikai értekezletei péntek délután kezdődtek a a kisvárosi cukrászdában. Nagycukrászda volt a neve, mert volt kicsi is. A tanár úr lényegében s általában egy herakleitoszi fragementumot citált:’ Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni”, majd egy protagoraszi gondolattal, miszerint ’Egyszer sem lehet’, a felkészülés elméleti részét-a maga módján lezárta, konyakospoharát a soha vissza nem térő emberek rezignáltságával megforgatta a szemünk előtt és hosszan elnézett kifújt cigarettája füstjébe.

Kerekes Tamás kötetére nehéz lesz címkét ragasztani, de az biztos, hogy az olvasmányos, elgondolkodtató, irónikus és (bár nem mutatja) néha érzelmes visszaemlékezésekből egy olyan írás áll össze, mely különös figuráival és hangulatával hamar megfogja olvasóját.

Kapható a könyvesboltokban
Vissza a nyitó oldalra
.