Sólyom László köztársasági elnök 2006 tavaszán konferenciasorozatot indított Határon túli magyarság a 21. században címmel.
A konferenciák célja a határon túli magyarok helyzetének és problémáinak pontos megismerése, és a kérdéskörrel kapcsolatban egy megújult szemlélet alapjainak lerakása, mindenekelőtt a magyarországi közvélemény és a közélet számára. A tanácskozásoknak nem feladata konkrét megoldási javaslatok kidolgozása, sokkal inkább a lehetőségek tudatosítása. A problémák és a perspektívák együttes feltárásával az államfő hatni akar arra, hogy megváltozzék a határon túli magyarokkal kapcsolatos anyaországi gondolkodásmód és cselekvés.
Na, ezeket olvasom a KEH Honlapján.
Régen olvastam már ennyire semmit mondó közhelygyűjteményt. Mit jelent az, hogy "a határon túli magyarok helyzetének és problémáinak pontos megismerése" hiszen aki figyel és ért a hataron kivüli magyarok dolgaihoz, az pontosan tudja, hogy milyen a határon túli magyarok helyzete és mi a problémájuk. Azt is tudja, hogy a határokon túli magyarok nemcsak Romániában - maradjunk ennél a besorolásnál, mert a romániai magyarok nemcsak Erdélyben élnek, így az erdélyi magyarok kifejezés nem érinti pld a volt Partiumban, Bukarestben, Moldvában élő magyarokat - hanem Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában, Horvátországban, Szloveniában és Ausztriában is élnek. De ezt azok is tudják akik ilyen konferenciákat szerveznek, csak elfelejtkeznek néha erről a tényről. Ezen kivül a világ számos országában is még, akik szintén a határon túl élnek, de ezt most hagyjuk. Akik meg nem ismerik sem pontosan sem pontatlanul a határon túli magyarok helyzetét és problémáit, azok ezentúl sem lesznek kiváncsiak erre.
Arra viszont feletébb kiváncsi vagyok, milyen is az a "megújult szemlélet alapjainak lerakása" hiszen erre semmilyen utalás nem olvasható. Akárhogy is “szemlélem” a határon túli magyarok helyzetét és problémáit, ahhoz nekem egyrészt nincs anyagi erőm – melyet elvárnak - másrészt pedig pontosan tudom, hogy a határon túli magyaroknak milyen a közjogi státuszuk. Azt viszont el tudom képzelni, hogy az uj szemlélet abból állna, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya, a Köztársasági Elnök és egyéb fontos Hivatalok az adott ország kormányára igyekszik nyomást gyakorolni, hogy a határon túli magyarok állampolgári igényeit, állampolgári problémáit maradéktalanul orovosolja. A speciális kulturális alapvető szükségleteket pedig ne a magyar állam finanszirozza, hanem a magyar állampolgárok által a határon túli magyarok kulturális igényét, tevékenységét elősegítö különféle alapítványok létesítésével oldják meg. Természetesen a határon túli magyarok saját alapítványaikkal való közös együttmüködésben.
A lehetőségek tudatosítása önmagában semmit nem jelent. Egyrészt: Akik a konferencián résztvettek résztvesznek tudják miről van szó, így számukra a konferencia megtartása lényegtelen lenne, de a konferencia ezért csak akkor volna hatásos, ha megoldási javaslatok is kerülnek kidolgozásra ellentétben Sólyom László Hivatalának ajánlása szerint. De a megoldási javaslatokat nem konferenciaszerűen vagyis semmit mondó közhelygyűjteményszerűen, hanem reális megvalósitható végrehajtandó feladatokkal kell kidolgozni. Különben mint a Hivatalok általában csak a szavak sótermelését lenditik elő.
Ezért ahogy olvasni lehet a következő gyönyörű szóvirágot - le a kalappal a megfogalmazója elött - a problémák és a perspektívák együttes feltárásával csak azt gondolhatjuk, hogy elvégeztük a látványos kötelező fekáliapofozást, haszon és értelem nélkül.
Jó lenne azt is tisztázni, hogy milyen is az a határon túli magyarokkal kapcsolatos anyaországi gondolkodásmód és cselekvés. Erős a gyanúm, hogy ezt a konferenciasorozat szervezőjének, szervezőinek is alapos gondot okoz.
Egyetlen egy dolgot szeretnék még itt megemliteni:
Ha ma Magyarország könyvesboltjait a hivatalnokok, politikusok végigjárnák, - mely tölük ez nem is remélhető - akkor keservesen tapasztalnák azt, hogy szinte sehol sem kaphatóak erdélyi, felvidéki vagy vajdasági szerzők művei, azokat kivéve, melyeket magyarországi kiadó adott ki. Budapesten egyedül a Custos-Zöld Könyvesboltban vásárolhatóak meg a felvidéki, erdélyi, vajdasági szerzők művei. De ez csak a könyvesbolt tulajdonosának saját akaratából, saját anyagi erejéböl valósult meg. Szlovákiában, Vajdaságban és Erdélyben is ez a helyzet és probléma, mert a magyarországi könyvkiadók termékeihez nem lehet hozzájutni, mert a kétirányú könyvterjesztés nem megoldott. Az külön csodának tünik manapság, hogy Erdélyben kiadott magyar könyvek mondjuk Szlovákiában vagy a Vajdaságban is kaphatóak legyenek, és viszont. Ahogy Parászka Boróka irja:10 „Hiába elegendő például a magyar és román állami finanszírozás a romániai magyar felsőoktatásra, ha könyvtárat fejleszteni nem lehet, mert nincs hol és nincs mit vásárolni. Erdélybe a könyvek segélyek utján, adományként juthatnak be (természetesen az adományozó, segélyező preferenciáinak megfelelő szelektálás szerint). Áruként azonban nem.” Ha a „Magyarok Világszövetsége a magyar nemzet jövője iránti felelősségtől indíttatva” van, ahogy olvasható a nemzeti minimumnak nevezett kiáltványukban, vagy miben, akkor a határonk túli magyarság részére egyetemi- városi- stb könyvtárak létrehozása, könyvállományának frissitése, a könyvforgalom megteremtése és könyvesboltokba eljuttatása pont profiljukba vágó feladat. De nemcsak könyvek, hanem filmek, DVD-k, oktatási anyagok iskolák részére, kultúrális előadások szervezése, különféle művészeti, irodalmi táborok rendezése. Rengeteg értelmes feladat volna. De ezek felkészült, hozzáértő embereket kivánnak, olyanokat, akik nem konferenciákra járnak, hanem tesznek ill. tenni is akarnak. Ezen embereket és ezt a tevékenységet kell, kellene támogatni, szervezéssel és anyagilag is. Ennek a munkának elvégzéséhez kitartó és rendszeres munkavégzés szükséges. Nem könnyű feladat ez, de megvalósitható, ha nem üres konferenciákat szerveznének, ha nem hordóra állva szónokolnának egyes magukat hozzáértő váteszeknek képzelők.
2007. június. 8
***
