Silent noon
Your hands lie open in the long fresh grass,
The finger-points look through like rosy blooms:
Your eyes smile peace. The pasture gleams and glooms
'Neath billowing skies that scatter and amass.
All round our nest, far as the eye can pass,
Are golden kingcup-fields with silver edge
Where the cow-parsley skirts the hawthorn-hedge.
'Tis visible silence, still as the hour-glass.
Deep in the sun-searched growths the dragon-fly
Hangs like a blue thread loosened from the sky: -
So this wing'd hour is dropt to us from above.
Oh! clasp we to our hearts, for deathless dower,
This close-companioned inarticulate hour
When twofold silence was the song of love.
***
Later life
Something this foggy day, a something which
Is neither of this fog nor of today,
Has set me dreaming of the winds that play
Past certain cliffs, along one certain beach,
And turn the topmost edge of waves to spray:
Ah pleasant pebbly strand so far away,
So out of reach while quite within my reach,
As out of reach as India or Cathay!
I am sick of where I am and where I am not,
I am sick of foresight and of memory,
I am sick of all I have and all I see,
I am sick of self, and there is nothing new;
Oh weary impatient patience of my lot!
Thus with myself: how fares it, Friends, with you?
***
Déli csend
Üde fűszálak közén heverészel,
Ujjaid, akár rózsavirágszirmok,
Szemed békés; s a mező csak úgy csillog,
Ahogy a felhők táncolnak a fénnyel.
Vackunk körül, amit a szem befog,
Arany gólyahír bólogat felénk,
S turbolyák ezüstözik a sövényt.
- Csend honol, néma, mint pergő homok.
És mintha mennykék fonálon lebegne,
Szitakötőraj szálldos révedezve: -
Ily meghitt órát adott hát az ég.
Zárjuk szívünkbe, s örök velünk lesznek
Gondolatainkban e békés percek,
Mikor a csend szerelemről zenélt.
***
Kései élet
E ködös nap, miként, magam sem értem,
- Hisz’ nem a köd vagy nem a ma az ok -
Széllé varázsolt, s hittem: szárnyalok
Ismerős szirtek közt a messzeségben,
S érintésemtől zúgnak a habok;
Ah, drága föveny, oly távol vagyok
Tőled – hiába mégis oly közel –,
Mint India vagy a mandarinok.
Elég, hogy hol élek és hol lehetnék,
Elég az emlékek s a jóslatok,
Elég, amit szüntelen láthatok,
Elég magamból is, az unalom mar,
Kimerített már a türelmetlenség!
Így érzek. – S Ti mit kezdtek a napokkal?
***
